Still Life - Csendélet

From Maiden World Live

Vess egy pillantást a tóba
És mondd, mit látsz
A sötét mélységben arcok hívnak engem
Nem látod őket? Pedig tisztán láthatóak.
Ott voltak, óh, tudom, nem hiszel nekem.

Óh... Sosem éreztem még ilyen
furcsán magam
De... nem fogok megőrülni.

Nincs kétségem, hogy azt hiszed,
Nem vagyok normális
Nem mondod ki, de a szemeidben látszik
Órákat töltök azzal,
Hogy csak bámulok a tóba
Valami odavonz, nem tudom, mit tegyek.

Óh... elszívják az erőm
Óh... kérnek, hogy maradjak

Az összes életerőm lassan elszivárog
Úgy érzem, napról-napra gyengébb vagyok
Valahogy tudom, hogy már nem tart soká
Csatlakozom hozzájuk a tó fenekén.

Most... úgy érzem nagyon közel vannak
Én.. kezdem tisztán látni őket.

Rémálmok... folyamatosan jönnek
Rémálmok... elhozzák számomra
A lelki békét.

Most már minden tiszta,
Már tudom, mit kell tennem
Le kell vinnem téged,
Hogy Te is láthasd őket
Kéz a kézben beugrunk a tóba
Nem érted? Ők nem csak engem,
Hanem téged is akarnak!

Óh... együtt fulladunk bele a vízbe
Ez... lesz örökké.

Rémálmok... örökké hívnak
Rémálmok... most békében nyugszunk.